2011. március 08. kedd, 07:35

Írta: Fruska

Megvan az étel, de az élmény sehol

Nem tudom, hogy valaha Ön, mint vendég elgondolkodott – e már azon, hogy egy vendéglátóhely mitől lesz jó, vagy kevésbé jó választás?! Természetesen függ magától az üzletkörtől is, azaz, az egységben forgalmazható áruk és az ott folytatható tevékenységek összességétől. Nem véletlen az, hogy különbséget teszünk melegkonyhás vendéglátóhely, cukrászda esetleg egy italüzlet között, vagy a többi egyéb üzletkör közt. Más és más az ott kapható áruk ára, minősége és az esetlegesen ott megtalálható egyéb szolgáltatások mennyisége is.

Éppen ezért nem mindegy, hogy hova megyünk jót enni, ahol persze jó is lenni. Azt hiszem, azoknak van egyszerűbb dolguk, akik részt vesznek a munkahelyi étkeztetésben. Nem csak azért mert helyben elkölthetik a munkaközi 20 - 25 perces szünetet étkezéssel, hanem azért is mert mérsékeltebb árak mellett meleg ételt fogyaszthatnak. Ez nem egy elhanyagolandó dolog a mai magyar átlagfizetések mellett. Természetesen olyanok is vannak, akik nem veszik ki részüket a közétkeztetésből, vagy mert nem felel meg az ízlésüknek, esetleg nincs is rá lehetőség esetleg egy teljesen más útját választják éhségük csillapításának.

Ez alkalommal én sem éltem munkahelyem által kínált lehetőséggel, megszakítva monoton napomat, elmentem enni. Figyelembe kellett vennem a szűkös időkorlátot, pénztárcám fukarságát és nem mindennapi ízlésemet. De szerencsémre elég hamar rátaláltam egy közeli melegkonyhás vendéglátóhelyre. Belépve, megcsapott az ételek illata, a hely hangulata, de nem volt idő elmélázni, hiszen a mögöttem bejövők sietve haladtak a terelőkorlát felé, melyet el sem lehet véteni, egyenes út vezet az ételek felé. Három féle leves, három féle húsétel és legalább két féle köret közül lehetett választani, savanyúság és kompót. Ha ez még nem volna elég, akkor meg kell említenem, hogy édesszájú barátaim igényeit is ki lehet elégíteni a desszertek sokaságával. Órámra pillantva veszem tudomásul, hogy időm felével gazdálkodhatok még, ezért kicsit megsürgetem a kedves és bájos értékesítő hölgyet, aki egy üdítőt átnyújtva illedelmesen „jó étvágyat" kíván. Nem lepődöm meg, amikor megkérdezi a pénztáros hölgy, hogy kézpénzzel, vagy étkezési utalvánnyal kívánok fizetni, de látva a papír ötszázast a kezemben rögtön folytatja a fizettetést. Helyet keresek magamnak, sajnos pont csúcsidőben érkeztem, ezért elnézést kérve, leülök egy szimpatikus hölgy mellé, aki már majdnem végzett ebédjével. Végre nekiláthatok a hőn áhítozott rántott húsomnak, mikor látom, már csak öt percem van, hogy visszaérkezzek munkahelyemre. Reménykedve visszamentem a pulthoz, becsomagoltatni az ételt, bízva az előbbi szimpatikus hölgy jóságában. Gyakorlottan végezheti munkáját, hiszen egy percen belül készen állt az ebédem az elszállításra. Ugyan 150 Ft-ba került, de győzelemtől ittasan indultam el visszafelé, azon gondolkodva, hogy pontosan 650 Ft-ot szántam az ebédemre, ami ugyan ennyiből ki is jött, időben vissza is érek csak sajnos a hangulattól és az élménytől nem laktam jól...